A kertünk egy izgalmas kis hely, ahol egy felületes szemlélő sok furcsaságot is észrevehet, például bár látszódik némi sorszerű elrendezés, de köztük is foltokban növények vannak, vagy éppen már látszólag haszontalan, ehetetlen virágzó saláták, szürke gazok, kórók uralják a képet, amelyek fénykorukban retkek vagy éppen sárgarépák vagy pasztinákok voltak. A sok furcsaság egyik oka, hogy mi nem csak az élelmiszer-önellátásra, hanem a vetőmag-önellátásra is törekszünk. ez annyit jelent, hogy olyan szabad, nem hibrid fajtákat ültetünk, amelyek egy részét nem csak addig neveljük, amíg fogyasztható, hanem amíg virágzik, majd magot nevel. A cél az, hogy olyan növények keljenek ki a magokból, mint amilyen a szüleik is voltak, ezért sok mindenre kell odafigyelnünk, hogy biztosítani tudjuk a fajták fenntartását.
Az ehhez kapcsolódó tudás megszerzésében segítségünkre van a Magház Hálózat, amelynek alapító tagjai vagyunk, és amelynek célja a mezőgazdasági sokféleség megőrzése hazánkban, a kiinduló vetőmagok jelentős részét pedig a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központnak, közismertebb nevén a tápiószelei növényi génbanknak köszönhetjük.
Elsődlegesen olyan fajtákat ültetünk, amelyek a térségünkben alakultak ki, alkalmazkodtak az itteni domborzathoz és mikroklímához, mint például a mezőkeresztesi tájfajta retek, a tiszafüredi tájfajta spenót, vagy éppen a szentistváni paradicsom. Emellett szeretünk kipróbálni az egész Kárpát-medencében elterjedt fajtákat és megvizsgáljuk, hogy a mi kertünkben hogy működik. Szeretjük a hazánkban még nem elterjedt, de könnyen termeszthető növényfajokat is, mint például az egérdinnye, a malabárspenót, vagy az őshonos, de elfelejtett fajokat is, így a kerti labodát, a szegletes ledneket, a szümcsőt.
Kedvenceink a paradicsomok, több, mint 100 paradicsomfajtát tartunk fenn, de 20 feletti a fenntartok babfajták száma is. Sajnos viszont a nagy mennyiségben termesztendő növényfajokból, mint pl a kukorica, vagy a burgonya, csak éppen mutatólag ültetünk néhányat a kert korlátozott mérete miatt.
Egyszerűen csodálatra méltónak tartjuk azt a fajta sokféleséget, amelyet egy viszonylag kis kertben el lehet érni. Izgalmas és gusztusos látvány is, a nyári végi bőség. A sokféleség (és egy nagy, de silány minőségű fóliasátor) pedig lehetővé teszi, hogy kora tavasztól tél végéig legyen mit ennünk a kertből.